Gogol egyszer azt mondta, mikor az abszurd regényeiről kérdezték tőle, hogy mégis honnan jutnak eszébe ilyesmik, hogy még ő sem tud olyan abszurd történeteket írni, mint maga az élet.

És milyen igaza volt. Idén hosszú évek óta először picit tágabb körben ünnepelnénk a karácsonyt a szokásosnál. Sose volt nagy családunk, és amikor volt is, akkoriban se jártunk össze igazán, de ha össze is jártunk, akkor annak sose volt jó vége, rém rendes család és az indul a bakterház között valahol félúton. De most végre úgy tűnik, hogy mégis. Nehéz időkben talán a családi kötelékek is szorosabbra fűzödnek, és ez mindneképp jó, ha más nem is, csak ennyi.

A hivatal az év végi zárásra készül. Lerendezem az ifásokat, hotelek, szállók és zimmer ferik, fizetnek szépen, mint a katonatiszt, csak egy kis könyvelés, papírmunka, csókolom. Komoly ügybe már nem kezdünk, készülünk a zárásra, és az elévült tételek törlésére. Se kivetés, se előírás, se végrehajtás. Még a hivatalba is szorult némi emberség így az ünnepek előtt.

Ma délben megcsörren a telefon. Nem jönnek.  Az apeh leinkasszálta a rokonságot,  mínuszban a családi büdzsé. A Grincs elvitte a karácsonyt :(