Az elmúlt néhány hónapon belül harmadjára sikerült zárt ajtónak pofával nekivágódnom, majd lepattanni, mint Kunhalmi Ágnes.
Nem könnyű töretlen motivációval tovább menni, mit ne mondjak. Önkéntelenül tódulnak a gondolatok a fejembe, hogy vajon konstans a széllel szemben hugyozok vagy egyszerűen csak a jót nem adják könnyen, és előbb-utóbb beérik azért a kemény munka gyümölcse.
Mindenesetre most szusszanok egyet, és megpróbálom kitalálni, mivel foglaljam le a kreatívabbik felemet az elkövetkezendő egy évben, amíg ténylegesen sikerül végre lépéseket tenni előre.