beleuntam a remegő kézzel történő gyurmázásba, és úgy döntöttem, hogy itt az ideje rámarkolni arra a kurva kormánybotra, és irányba tenni a dolgokat, mert az elmúlt hetekben kissé elfolyott az idő.
szóval most eljárok fizikora meg gyógytornára egy csapat 70 és a halál közti nénivel és bácsival, hogy így a két hónapos aucs ijj ucs után végre rendeltetésszerűen tudjam használni a jobb felső végtagom.
amint fájdalomérzet nélkül tudom majd kitörölni a saját seggem, és a körzetim is áldását adja rá, hogy újra a társadalom hasznos részét képezvén visszatérhessek a mókuskerékbe, úgy, de úgy visszatérek, hogy nem felejtem el magammal vinni a felmondólevelemet sem. kááár volt belőlem tollat tépni.
végül, megkoronázandó ezt az amúgy is csodás napot beszélgettem a rég nem látott - megboldogult kamaszkorom legeslegeslegeslegjobb - barátommal, és erősen fontolgatom, hogy a rövidesen felszabaduló időben teszek egy kis kitérőt az otthonául szolgáló Dublin városkája felé.
holnap meg Sólstafir, szőrös testű, szőrös hangú orkok fognak nekem énekelni, hörögni, mormogni. csudijó lesz.
szép az élet, no.