a minap azt a tanácsot kaptam, hogy semmiképp se hagyjam abba az írást (szóval nem ártana újra kezdeni). meg hogy vessem papírra a szürreális álmaim, hallucinációim. gondoltam is magamban, hogy mekkora faszság ez, nekem nincsenek is ilyenjeim, de ma úgy ébredtem, hogy nem a forró finn nyár miatt úsztam a saját izzadtságomban, úgyhogy remek alkalom kínálkozott e fent említett tanács megfogadására.

szóval egyszer csak a hivatalban voltam, ugyan nem a régi helyemen, de hát miért is lettem volna, amikor ugye átépítették az irodát. ez volt az első munkanapom, ugyanis nagy kegyesen visszavettek dolgozni. volt nekem saját ventilátorom és régi kolléganőm, aki most még annál is kiégettebb volt, mint amikor másfél éve felmondtam. voltak persze saját ügyfeleim,mappáim és felhasználó felületem, minden, ami kell. és persze feszült hangulatom, és gyomorgörcsöm is. és amikor vége lett az ebédidőnek, és a szorgos hangyák visszatértek odúikba, én egyenest a táskámért mentem, onnan a vezetői szobába, és közöltem, hogy meggondoltam magam, inkább dögöljek éhen, mint hogy ide visszajöjjek.

rég ébredtem már ekkora mosollyal az arcomon, és ilyen magabiztossággal, hogy az egyedüllét és a mindenféle nehézségek ellenére jó helyen vagyok én itt, mi több, itt vagyok jó helyen, és a világ legnagyobb marhája lennék, ha hátrafele keresném a boldogságomat.