Azt,hogy fura dolgokat művel az emberrel a szerelem, eddig is tudtam. Tapasztaltam már, hogy milyen az,amikor az ember kifordul magábol, majd aztán később visszatkintve fogja a fejét, hogy és miképpen történt az,ami. Aztán vannak azok a pillanatok, amikor az ember  egyszer csak azzal szembesül,hogy valami, amit eddig hitt es vagy tudott, megváltozik egy másik szemály hatására. Mint amikor a minap töredelmes vallomást kellett tennem annak a bizonyos másiknak, hogy amit én teljes magabiztossággal tudni véltem és hevesen bizonygattam önnön vélt igazamat, valójában nem is úgy van, hanem úgy,ahogy azt ő vélelmezte. Fejet hajtottam és megkövettem. És nem is utáltam a helyzetet túlsagosan, még kifejezetten örülök is ennek az új műveltségpatronnak. Előfordulnak ilyen furcsaságok.

De a minap nagyon meglepődtem. Úgy igazán. 

Sosem tudtam azonosulni azokkal a nőkkel,akik egy elhaladó kisgyerek/terhes nő hatására hormontúltengéses rohamot kapnak és önkéntelen gugyögésbe kezdenek. Sosem jöttem izgalomba a csecsemőktől, sosem rándult össze a méhem egy cuki partedli vagy egy édes rugdalódzó láttán. 

Sosem értettem a babakocsit toló férfiak láttára szexuális izgalomba jövő nőket.

 De ezúttal, nos ezúttal igencsak meglepődtem.

Szóval a hétvégén keresztelőn voltam, ennek a sudár legénynek az oldalán,aki nevezetesen keresztapa lett. Svédasztal, latactorta, felhőkék makaronok és csipkés keresztelői ruha, volt ott minden, ami kell, de én azért túlságosan ezúttal sem jöttem izgalomba a baba tematikától, be kell vallanom. 

Aztán a keresztapa ügyetlenul ölbe vette a nap hőset, az meg aprócska virsliujjaival rámarkolt a kisujjamra, talán életemben először elterült a képemen az a bizonyos mosoly. 

Hozzám már hűtlen lettek a szavak, minden bizonnyal, hisz hatodjára kezdem újra ezt a részét a szövegnek. Jól mutatja, mennyire zavarba ejtő volt ez az élmény számomra.

Hadd szögezzem le, továbbra is úgy vagyok a gyerek témával, mint a zsiráffal, hogy cuki, cuki, de otthonra azért nem kéne. De azt be kell vallanom, hogy van egy fajta szépség abban, amikor az a férfi, akit akár egy életre is el tudok képzelni magam mellett, egy babát tart a kezében és azt magyarázza neki, hogy milyen lesz az óriáskerék a vidámparkban, amikor végre elég idős lesz hozzá.

Szép volt, na.

Aztán hazajöttünk, az élet meg folyik tovább a megszokott medrében és ez nagyon rendben van így.