guttenberg galaxisából kaptam levelet, amelyben a nagykegyű szerkesztő így ír:

Tisztelt pipi néni!

Mellékelem az Ön honoráriumával kapcsolatos szerződést és az adóelőleg nyilatkozatot. Kérem, szíveskedjék mindkettőt két példányban kinyomtatni, kitölteni és postai úton visszaküldeni.
Abban az esetben, ha Ön számlát ad és egyéni vállalkozó  kérem, szíveskedjék a vállalkozási igazolásáról egy fénymásolatot küldeni.

 Köszönettel és üdvözlettel:

a nagynagy honorárium 4000 azaz négyezer forint. ha számba veszem a cikk megírásához szükséges időt, és jól osztok, szorzok, kb feleannyi a nettó órabérem, mint a hivatalban. a bruttó órák számába ha beleszámolnám a könyv olvasását, feldolgozását, értelmezését, kocsmákban folytatott beszélgetések időtartamát... hát nagyon rossz arány jönne ki. mondjuk így se jó. de legalább átélhetem egyáltalán azt a bizalmat és hitet adó érzést hogy valaki fizet  nekem azért, hogy jártassam a számat. még ha keveset is, de fizetnek a szellemi termékért. és ez manapság kurva nagy szó ám. csak hogy visszautaljak picit az előző posztra.

hogy talán mégsem hiábavaló.