az egy jegyet kérek középre, hátra poszt margójára, csak apró betűvel megjegyezném, hogy lám, csak kérni kell, és megadatik. igaz, nem kértem én azt egy árva szóval sem, hogy gabalyodjak bele egy igencsak kényes helyzetbe azzal a csudikékszemű fiúcskával, aki immáron összesetudomszámolni hány éve be se tudom azonosítani hogy és miképpen, de kis szívemnek kiköltöztethetetlen albérlője, eszem ágában sem volt olyat kérni, amilyen lett, hogy most meg eszem a kefét, és térdig állok a rinyálásban, mint valami hülye picsa.