nem igazán írtam eddig a vezetésről, azt hiszem. azt mondják, hogy a kihívásoktól válunk jobb emberekké, és én hiszek is ebben, viszont szeretem a magam elé kitűzött célokat, kihívásokat nem túl nagy dobra verni, hogy ha netán mégis kudarcot vallanék, akkor a szégyenem maradjon meg a sajátomnak, ne kelljen azt a világ előtt is felvállalni, tudom én magamat korbácsolni épp elég jól a többiek megvetése nélkül is. szóval most már merem állítani, hogy látom az alagút végét, és fel merem tételezni, hogy még ebben a életben lesz nekem jogsim. jee. soká, persze, legjobb esetben is nagyjából egy hónap múlva, de már kezdek barátkozni a gondolattal, hogy nem én leszek a világon az első ember, aki képtelen jogosítványt szerezni.

soundtrack