nehezen tudom szavakba önteni, hogy mennyire de mennyire de mennyire kúúúrvára örülök én ennek a márciusi havazásnak!  a skandináviából valami furcsa reinkarnációból ideszületett kis lelkem repes az örömtől, és bárgyú vigyorral a képemen bámulok kifele az ablakon, mikor szakad a hó nagy csomókban, s veréb mászkál kinn a hóban. ó bárcsak sose múlna el, ó bárcsak örökké tartana.

tudom, hogy a közízlés e bejegyzésemért rituális áldozatul ajánlana fel a tavaszhozó csillámos szárnyú tündék erdei kőoltárán, de nem tudom burkolni túlcsordult lelkiállapotom, na. és nem is akarom háháháháh

úgyhogy let it sznó, let is sznó, let it sznó ^^