szürreális reggelre ébredtem ma. minden bizonnyal a tegnap hatása, persze, nagyon szép világ tárult elém. éles határok és mesés hangok. fejzúgás és remegés, nekimentem a fénymásolónak az imént.

zsidólélek ápolásra adtam a fejem, öt, jamming, gondoltam egy sör meg dumcsi. afaszt, duplajéger meg idegroham. minek az embernek ellenség, ha van családja is, ugye. csendes hadviselés meg lelki terror, szép dolgok ezek. na még egy jéger. csúsztak a sörök is, mint a matthias mayer szocsiban, meg mi is, elfele, lefele. megkoronázandó az amúgy is remekbeszabott estét megjelent még a csillagszemű, én meg le lettem baszva, amiért paraszt vagyok. mea culpa, sajnos ez van, nem szeretem, amióta nem szeretem. milyen érdekes, már nem is tűnik olyan nagyon csillag szeműnek. mostanában valahogy szebbnek találom a tószín szemeket. és mégis, nem merek elmerülni a tóban, ragaszkodom a mentőövhöz, csak egyre messzebb úszik. írtam benne rólad is. rólam? nem, róla, de egy egoista dög vagy! vasárnap sulizom, igyunk inkább pénteken! ne haragudj, a holnapot a Reniben kívánom tölteni, nem veled. ti valentionoztok? nem tudom, azt hogy kell csinálni?

postára adtam a jelentkezésem finn szakra. újra csóró egyetemista akarok lenni!