szürreális reggelre ébredtem ma. minden bizonnyal a tegnap hatása, persze, nagyon szép világ tárult elém. éles határok és mesés hangok. fejzúgás és remegés, nekimentem a fénymásolónak az imént. zsidólélek ápolásra adtam a fejem, öt, jamming, gondoltam egy sör meg dumcsi.…

káoszkapitány már megint ámokfutott. dejszen nincs is ebben semmi meglepő, mikor bortársaságos papírzacskóba bújtatott házi birsalma pálinkával veszem a nyakamba Zuglót. no persze csapra is vertük rögvest, merthát a szülinap az mégiscsak szülinap, ez pedig kijár törcsiknek,…

féltettem a kis lelkem a pénteki össznép dagonyától, attól, hogy majd ott nekem szar lesz, hogy én ott majd hányástól csöpögő állal és könnytől ázó arccal fogom ölelgetni a budit fosrészegen, elbújva, hogy senki meg ne lássa megalázottságom. ehhez képest csodálatosan…

hirtelen felindulásból csöcspiercinget csináltattam tegnap. ami nem is volt annyira hirtelen, mert a tizenpár évvel ezelőtti kudarcba fulladt önnön próbálkozásomat követően nem vetettem el végleg a gondolatot, sőt, végig ott motoszkált. hétfő hajnalban egy apró fekete patkó…

nem voltak illúzióm azzal kapcsolatban, hogy korán, józanul vagy sértetlenül fogok hazaérni Júlia szülinapi bulijából. hogy Gellért szavaival éljek, a káosz az, amit a legjobban szeretek. hiába nem kedd, és nem finnről rohantam, még így is sikerült lekésni gengszter zoltán…

mostanában valahogy mintha elhatalmasodni látszana rajtam a pán péter szindróma. és, hogy ez a szuicid-destruktív hajlamok túlburjánzásával jár kéz a kézben, így már nem vicces annyira. ettől függetlenül én köszönöm, jól szórakozom. pénteken olyan veszett fejfájással és…

dagad  a fasz, na meg a májam. már kedd este el kellett kezdeni a május elsejei lumpolást, hogy igazán megünnepelődhessék a munka ünnepe. a napom már önmagában egy vicc volt, az egész napon átívelő időzavar, aminek következtében kezem-lábam szanaszét, észvesztve rohanni…

egy jó picsára vágytam. de egy közepesen szarral is beértem. nagydarab a srác, de nem izmos, hanem kövér. tudod, mi az a pólódon? még jó, hogy tudom, hisz rajtam van. kiderül, mégsem tudom. nem azt tudom, amit ő szeretné, hogy tudjak. a jelentések sokszerűségére csodálkozom…

miféle szégyenteljes és gyalázatos dolog, ugye, hogy egy pénteki esemény után, melyet tudvalevőleg, mindig és kivétel nélkül fertelmes, dagonyázós ivászat követ, már a hétfői napon reklamálni a cikkért? miféle embertelen hozzállás ez kérem? szóval a bűntudat egyik…

aki számít, az ma ott lesz a Mikszáth téren, a Trafik klubban, és leharapja a saját fejét, miközben a The Trógers szolgáltatja a talpalávalót.  

Napok óta dümmdümm düdüdümm dümmög a fülembe ez a szám, és alig leküzdhető vágyat érzek arra, hogy kiposztoljam a fácséra is, hogy lássa ország világ, hogy mily kedves e nóta a szívemnek/ fülemnek, és persze, hogy a kevésbé kifinomult ízléssel bírók is megláthasság a…