bőröndben ami fontos, azon lakat, és lakat a szádra. már alig várom, hogy ne kelljen gondolkozni reggelente, hogy és ma mit vegyek fel, amiből nem lóg ki vagy épp, hogy kilóg a tetkóm, amiben nem vagyok dagadt, amiben nem rohadok meg a melegtől, de mégsincs kinn a csöcsöm, mert középkori ruhát, oszt coki. és minden meg van oldva. szóval holnaptól már minden oké.
amúgy meg furcsa hívást kaptam tegnap. a fél éve eltűnt, valaha legjobb barátom, hogy nem megyek-e vele Dublinba, egy másik valahaihoz, meg hogy menjünk már hupákolni valamikor, de ha nem, az se baj, úgyis beszélünk majd interneten, merthogy a finneknél úgyis mindenhol van net. jah. itt is. és mégse beszéltünk. talán majd most. persze.
még egy utolsó vacsora ma a férfiállat családjával, aztán uccu neki, meló rogyásig. végre mán!
