nyálas poszt következik, kérem a gyengébb idegrendszerű olvasókat, ne folytassák az olvasást.

életemben először történt velem valami olyasmi, amire szerintem a nagyok erőszeretettel használják azt a szót, hogy randevú. mostanában egyre gyarapodnak az életemben az olyan pillanatok, amikre válaszul csak pillázok, mint hal a szatyorban, és az első gondolatom, hogy soha nem hittem volna, hogy én valaha...
és nem tudom, hogy ennek vajon az az oka, hogy most különlegesen jó vagy csak korábban volt mindig különlegesen szar. az igazság valószínűleg valahol a kettő között van félúton. mindenesetre különös érzés, jó érzés.