most így hirtelen a semmiből megihletett a norkaanyónak egy régi írása, amikor is összeveszett a múzsájával, az meg lelépett. tartok tőle, az enyém is le fog.

írni kéne bazmeg. mármint a regényt.

jóvan, jóvan, tudom én, de hát én dolgozom, mint az állat, lapátolom a lóvét haza bazmeg, nem megy így, nem érted, teljesen kivagyok, vágod, kurva sokat dolgozom.
elővetted a sztahanov kártyát, mi, lúzer? fogd be és dolgozz inkább. és te is tudod, hogy min.
ott van még a suli is. teljesen le vagyok terhelve, bazmeg, nem érted? és még ez is? meg még egy nagy hátbarúgás!
te kis kamus. abba is szarsz bele.
na meg a múltkor is belenéztem a nyers szövegbe, és hát kéne egy lektor vagy legalább egy nyomorult korrektkor, merthogy én biztos nem szopom magam végig még egyszer az egész szövegen elölről...
szopod, hehe, látom, a stílusod a régi.
rohadj meg, te is tudod, hogy értem. kurva uncsi. és különben is. írd meg te, ha olyan nagy a pofád.
nekem, veled ellentétben nincs kezem.
meg már az is eszembe jutott, hogy ez az egész tök gáz, hogy ezt azért mégse kéne, mert mi van, ha valaki mégis beperel személyiségi jogok vagy valami hasonló faszság miatt?
ahhoz emlékezniük kéne rád.
rohajd meg, utállak. tudod mit bazmeg, csak azért sem írok.