szerdán lesz egy állásinterjún, egy olyan, amire végre azt tudom mondani, hogy a hangyafasznyinál jobban érdekel maga a munka is. vagyis, na, legyünk őszinték. jó lehetőség lenne térben, időben és anyagilag, és ezek együttállása már elég ahhoz, hogy szemet hunyjak afölött, hogy ennek továbbra sincs sok köze ahhoz, amit a legszívesebben csinálnék. de ez már most akkora előrelépés, amihez fogható az utóbbi időben nem igazán volt, úgyhogy nagyon lelkes vagyok. szóval drukkoljunk együtt! :)