mostanában valahogy mintha elhatalmasodni látszana rajtam a pán péter szindróma. és, hogy ez a szuicid-destruktív hajlamok túlburjánzásával jár kéz a kézben, így már nem vicces annyira. ettől függetlenül én köszönöm, jól szórakozom.

pénteken olyan veszett fejfájással és kézremegéssel vártam a Júliát az Örsön, hogy muszáj voltam sör helyett energiaitalt vennem magamhoz, hátha az majd segít. Júlia jött, ő hozott sört, az segített. a tuttifruti ízű nyál pedig rövid úton landolt a táska mélyén. Gödöllőre sokkal hosszabb az út, mint amire emlékeztem, állapítottam meg, és reméltem, hogy azért előbb megérkezünk, mint hogy kínzóvá kezdene válni a vizelési inger. a 2000 forintos  jegy egyszeri belépésre jogosít fel, és elnézve a kókán lógó, elfeküdt tarajakat a néhány már most bebaszott kamaszpankon, kissé elbizonytalanodom az idelátogatás döntésének helyességével kapcsolatban. de lévén, hogy innen már nagyon hosszú lenne a visszaút, és persze igen kínos is, inkább maradok.

sör. és még több sör.

cafb rettentő nyugdíjasan játszik, az amúgy kedvenceim közé tartozó zenekart süppedős kanapéről nézem végig, majd a kerthelyiségben kellemes társaságban elfogyasztott sörökben elmerülve akkurátusan le is késem a hátét, ami miatt elvileg, de az utolsó pár szám meggyőz róla, hogy lényegében túl sokat nem veszítettem. rengeteg ember, a tömeg itt már az ajtóig áll (nem úgy, mint cafb-n a csak pár zavarában ide-oda topogó őspank), és mindenki tudja, hogy nem ez voltál, meg hogy menj innen te veréb. nem mondom, ellágyul a szívem, amit aztán a prosectura kéz nélkül maszturbálása és ejnye ottózása a végletekig fokoz, és be kell valljam, a végére újra 16 lettem, és legalább olyan részeg, mint akkoriban. a budiban a kezemben marad a wécépapír tartó. például.
a picsa eleje remek, és a vége is biztos, de sajnos azt már delíriumhomály fedi. néhány szerencsésebb autóval nekivág a leszakadt esőtől mocsarassá ázott gödöllői éjszakának, mi pedig, sok más választásunk nem lévén, belesüppedünk abba, és lélekvesztett dagonyát folytatunk ott, hadd tegyem hozzá,a lehető legnagyobb élvezettel.

Júlia telefonja öngyilkos merényletet követett el, és pezsgőfürdőt vett a táskájában lévő energiatalban. pedig milyen jó lett volna az másnap. a telefon is, meg a lónyál is. hát még egy pezsgőfürdő. ugye. amikor kinyitottam a szemem, az első dolog, amit megláttam,a szekrényajtón lévő hatalmas tükörből én néztem vissza magamra. kis időbe telt, mire egyáltalán felismertem magamat. nem volt szép látvány. mellettem meg egy farokcsóváló pulikutya. szent ég, mik ezek az állatok. délután sikerült csak hazakeverednem, a kabátom, a fél fülbevalóm, és a józanság morzsái nélkül. pánksznátded.