Amikor adódik egy teljesen üres, szabad este, amikor se szocializálódni nem kell,sem korán kelni másnap, és hirtelen nem hogy egy, de két szöveg is elkezdi narrálni magát a fejedben, te meg hirtelen azt sem tudod, hova kapj, papírért vagy a laptopért, végül utóbbi mellett döntve ráveted magad a gépre, es miután az amúgy sajnos már hetek óta működésképtelen word után végigpróbálod a fellelhető összes szövegszerkesztőt, és végül rájössz, hogy a laptop billentyűzete lehet beszarva, mert konkrétan SEMMIT sem tudsz leírni, semmilyen felületen, semmit, sehol, akkor azért elgondolkozik az ember lánya, hogy vajon az unizervum direkt azt akarja, hogy én ne írjak inkább egyáltalán semmitse? Vagy csak szopat az élet ezzel is?

legszívesebben elsírnám magam kínomban, ehelyett most inkább bepötyögöm ezt az öt sort a telefonomról, csak hogy megmaradjon örök emlékül ez az eset, tudjam mire/kire fogni a soha el nem készülő szövegeim meg nem jelenését.