egy jó picsára vágytam. de egy közepesen szarral is beértem. nagydarab a srác, de nem izmos, hanem kövér. tudod, mi az a pólódon? még jó, hogy tudom, hisz rajtam van. kiderül, mégsem tudom. nem azt tudom, amit ő szeretné, hogy tudjak. a jelentések sokszerűségére csodálkozom rá, az értelmezések végtelen lehetőségére. szeretem a mocsáron megcsillanó fénysugarakat. ezen az estén nem sok jutott belőlük, csak ennyi, a saját belsőm, a benne kongó visszhangok. sehol se jó, de főleg itt nem, ájn cváj dráj. kifele vágyom. vagy jöhetne valaki befele. vagy az a valaki ki is mehetne, de tényleg, most már végleg. és jöhetne valaki más is helyette. csak én maradok. mindig ez a vége. hogy soha nincs vége. hogy el sem kezdődik igazából. és már semmi sem a régi. én sem vagyok az. csak én bírok versemnek hőse lenni. engedjétek hozzám jönni a szavakat. az, amit írtam, lázasan meredt rám. és a negyven cigaretta. már a cigaretta íze is csak bűz és torokfájás. nem a füst. hogy buborék nélkül a sör is csak húgy. hígmeleg. és hogy ezért is fizetek. mintha kötelező volna. mert az. túl éles a világ. hajnalban meztelenül a hideg takaró alatt.