Kevés szörnyűbb látvány van  a fehér monitoron villogó kurzornál. Minden egyes villanása olyan, mint egy ideges tanár, vagy főnök, a "na? kész vagy már?" kifejezéssel az arcán. Na, olyan, pont olyan. Számonkérően néz vissza rád, rád, aki üres tekintettel bámulsz ott, bambán, csorgó nyállal, és közben rimánkodsz a jóistenhez, a szűzmáriához, a jóságos pistabához, a szomszédhoz, bárkihez, aki segíthetne, de nem. Egyedül vagytok, csak te és a kurzor, és bármennyire igyekszel, ő minden egyes leütéssel előrébb van, fut, menekül a kis bestia előled, röhög, hogy "úgysem érsz utóóól". Türelmetlen kis geci. Utállak.