a szerelmi életem nyomorúságának illetve nem létének tárgyalása helyett inkább arról legyen itt most szó, hogy ez a szám valami megmagyarázhatatlan annyira jóó kedvre derít, földöntúli hangulatba hoz, hogy amióta a minap egy éjjel Turkuban a főnökömmel, a kutyámmal, a legjobb barátommal és a világ legjobb munkatársával úgy ugráltunk a kocsiban rá, hogy az egész busz pattogott és szlalomozott a sávok között, újra és újra hallgatom, ezredjére, és mint valami tizenhat éves a kispálra, úgy ugrálok körbe-körbe a lakásomban.