Van abban valami kibaszottul ijesztő, hogy ezt itt ni majd’ két éve írtam, és akár írhattam volna tegnap is. Vagy a múlt hónapban. De talán akár írhatnám jövőre is. Sírni tudnék. Vagy ordítani. Úgyhogy a mentális egészségem megôrzése(?) érdekében most inkább leszarom.

“2006-ban egy elkúrtukért és egy kurva országért lángba borult a fél város. Azóta pedig a szüntelen, következményektől mentes, gátlástalan megtiprása a jognak, erkölcsnek és demokráciának,és mindezek tetejében a cinikus pofánröhögés láttán a társadalom ingerküszöbe annyira kitolódott, hogy lassan már hányinger nélkül gurgulázza a torkán akadt, bűzölgő, rothadó ner galacsint, amit se kiköpni, sem lenyelni nem tud immáron több kormányzati cikluson keresztül.”