szóval a segélykiáltásom meghallgattatott, és igen, végre sikerült eljutni busójárásra! bonyodalmakkal és buktatókkal teli út volt ez, kishíjján meghiúsult a trip, de végül a világ újra megmenekült hála a pindúr pandúroknak. vasárnap reggel fél nyolckor biz autóba ültethettem a seggem, majd álmoskás pilláim egyszer csak Mohács szép városában nyíltak ki. szép idő s mi szem szájnak ingere, perverz, kanos busók, akik kereplőkkel, kolompokkal és különféle anyagokból készült kisebb-nagyobb péniszekkel riogatják a (fehér)népet, mindenfele busóbortól megrészegült civilek és persze baszomnagy tűz. akárcsak valami hippi fesztiválon. este, esőcsepergésben a többméteres máglya mellett csókolózni, miközben táncosok szaladgálnak és kurjongatnak körülöttem mindenhol, igencsak doors-filmbe illő jelenet, valljuk be. szép volt, na, hidegkirázós.