Néhány hete beküldtem egy porosrégi szövegemet egy novellapályázatra, amolyan ki tudja alapon, hogy hátha mondanak a hozzáértők róla valamit. Ma van a napja az eredményhirdetésnek. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem ez volt az első gondolatom reggel.

Persze még nincs hír. Úgyhogy most megpróbálok úgy tenni, mintha nem érdekelne, és nem öt percenként frissíteni a honlapot, hogy ugyan mégis mi van már.

Ja és persze barátkozom a gondolattal, hogy ha lófasz tormával, akkor sincs vége a világnak. Attól mert nem olvassa senki, még lehet írni, és lehet élvezni az írást.

Mi sem jobb bizonyíték erre, mint ez a blog, amit évek óta nem olvas senki :D