legduhajabb kamasz koromban kaptam egy pólót. na jó, kikunyeráltam. szürke alapon kék gatyás kisvakond. nem szívesen, de mégis odaadta az XL méretű darabot, pedig aztán rám tényleg nagyon nagy volt. alvóspólónak használtam. így volt nálam akkor is, mikor nem mentünk el fesztiválozni, hanem inkább Pesten vertük el a belépő árát, cimboráról cimborára költözve éjjel éjjel után. az egyik helyen épp úgy édesgették le rólam/tőlem a pólót, ahogy azt pár évvel azelőtt tettem én. és megint pár év elteltével egy belvárosi lakás falára szegezve néz vissza rám a kisvakond. hogy kihalt belőle egy barát, az ő emlékére van kifeszítve.

nem emlékszik, hogy anno tőlem kapta.