Tizenhat körömmel próbálok belétek kapaszkodni. Belétek,akik az identitásom lényeget alkotjátok. Belétek,akik azzá tettetek,aki vagyok, akikkel azzá lettem,ami vagyok. Immáron két és fél éve élem a mindennapjaimat eltérő környezetben, külföldön járok boltba és más nyelven köszönök reggel a buszsofőrnek. Ja igen, köszönök a buszsofőrnek. Itthon nem szokás. Sem megköszönni. Otthon azt is. Itthon és otthon. Csak a viszonyítás kérdése, a szemszöge,h épp melyik országban vagyok, talán mindkettő éppannyira otthonom,mint a másik. Magyarország 28 év alatt a nyelvem, a hangom. Az identitásom, a melankóliám, a “megbűnhödtemárenep” mentalitásom.
Finnországban kaptam ehhez némi szabad szellemet, elfogulatlan, pártatlan gondolkozást és a természettel való együtt élésnek oly fokát,amit nem is értem,hogy lehetett ezidáig nélkülözni. És egzisztenciát, békét és csendet. Egy picit másmilyen magamat. És mardosó hiányt. Néha, ritkán. Nagy ritkán, de akkor plafont bámuló arcomról két oldalt lecsurgó könnyeim közt újra élem- s halom az el nem hált szerelmeim és az át nem élt barátságaim.
És most újra itt vagyok, az éjszaka közepén a hóban-fagyban. Ez az út most különösen megviselt. Különösen nehéz most a szívem. Nem tudom, hogy azért, mert túl hosszú időt töltöttem otthon és túl jól éreztem magam a mocsár(kodás)ban, vagy azért, mert újabb szálakat fűztem egy régi (már akkor is teljesen esélytelen) elvarratlan történethez, és ezúttal szebb és színesebb lett, mint valaha bármikor, vagy azért, mert elég volt. Egy kicsit talán mindegyik.
Már megint egy új élet kapujában állok,rajtam múlik, hogy mit Kezdek vele, és itt a lehetőségem, hogy megvalósítsak bármit is. És ez olyan kibaszottul félelmetes. Ez a lét elviselhetetlen könnyűsége. (Mennyivel egyszerűbb a jóillatú vállgödrébe fúrni a fejem hajnalban, meztelenül, részegen és nem gondolni semmire.)
Amikor ezt a szöveget szerkesztem épp, halálhírét kapom egy kedves ismerősömnek. A héten ez a második. Én meg már megint térdig állok a rinyálásban, ahelyett, hogy örülnék, hogy lyuk van a seggemen, élek, egészséges vagyok és vannak, akik szeretnek.
