szóval ez is megvolt, mégsincs este, túléltem.
nemhogy nem lett kánikula, baszott hideg van az elmúlt napokhoz képest, elfért a zakó. mondjuk igen, hiába igyekeztem casualre venni a figurát, sikerült túlöltöznöm mindenkit, a fene se gondolta volna, hogy ezek a zeltések ilyen laza gyerekek.
aztán kérdezgettek is, ugye, ezt-azt, persze papíron. tanultam én kérem szépen, böcsülettel, de azt kell mondjam, ehhez biza kevés énbennem a brummogás meg a kraft. no de majd kiderül, ha beborul.
abban bízom, hogy az a 10 odatévedt, réveteg bölcsészlány legalább annyira brummogtalan, mint én, és akkor talán van némi esélyem, hogy elmondhassam, hogy opiskelen soumalainen kielta ja kirjallisuutta yliopistossa vagy valami ilyesmit. mondjuk mondani most is mondhatom, csak minek, ha tehénbőgés, ugye.
amúgy tök fura arcok voltak ezek a lányok. merthogy mindahányan lányok voltunk. még az egyik felügyelőtanár is, az ő feladata az volt, hogy ha valaki kikéreckedik pisilni (muhaha), akkor ő kísérje ki (pffffmuhahhahaha), nehogy ottan, a budiban t.i., valami csalás történjen (huáááhöehöehahaha).
szóval voltak kócos hajú, szimatszatyis, néprajz szakos gyanús egyedek, ártalmatlannak tűnő, megszokott-unt, jellegtelen nyelvész lánykák, és persze akadt néhány obligát - szerelemes vagyok ville valóba - gót picsa.
meg én, a vén szar.
szóval igazán tanulságos nap volt ez a mai.
történetünket három hét múlva innen folytatjuk. stay tuned.