Egyetemi tanulmányaim alatt nem telt el úgy év, hogy a szülinapomra ne zh-t kaptam volna. Így jár, aki adventi gyerek ugye. Arra mindig kínosa n ügyeltem, hogy legalább a fa alatt ne a tanulásról szóljon az élet, igyekeztem a vizsgáimat vagy mihamarabb letudni, vagy legalább áttolni az új évbe, hogy karácsony körül igenis legyen pár nyugodalmas nap.

A diploma megszerzése után elhatároztam, hogy ha a fene fenét is eszik, én békésen, meghitten fogok nem csak karácsonyozni, de várakozni is a teljes advent alatt.

Az első évben nem annyira sikerült, ugyanis túl heves volt bennem a világgámenés vágya, és hirtelen egy finn karácsonyi vásár forgatagában találtam magam kékre fagyott ajkakkal, nevetséges órabérrel, világot látva, kicserélődve. Nem sikerült a békés ráhangolódás, de két nappal karácsony előtt hazatérve boldogabb voltam hazatérni, mint valaha.

A rákövetkező éveket a hivatal rabságában, a karácsonyi túlórázások börtönében töltöttem, így visszatekintve már magamra sem ismerek, miért csináltam. Kellett a pénz, hazudom magamnak rendszeresen, amiről persze magam is tudom, hogy nem igaz. Önként hajtottam a fejem abba a rabigába, amit a többségi társadalom elvár és diktál, amiről valójában mindvégig tudtam, hogy én nem ilyen életet akarok.

A második karácsonyomat töltöm Finnországban, az új életemben. Az első, amúgy idillikus eszményképeimnek viszonylag megfelelő, semmittevő, várakozó adventet sajnos beárnyékolja a csóróság és a párkapcsolaton belüli erőszak emléke.

Idén keményfába vágtam a fejszém, úgy döntöttem, szakmát akarok. Két hónap alatt elvégeztem gyorstalpalva az iskolát, dec. 21-én levizsgáztam mindenből, amire másoknak fél éve volt, november óta az iskolából hazatérve a délutánjaimat újabb könyvek közé temetkezve töltöttem. (Mellesleg tök büszke vagyok a legújabb papírkámra, okleveles kutyapecér lettem, és ez csak a kezdet! háháháh!)

És most itt vagyok az új évben, és ahogy ezt oly divatosan manapság mondják, remélem, ez az év, a jövő karácsony a „slow” jegyében fog eltelni. Remélem, sikerülni fog lelazulni egy kicsit, elengedni, kevesebbet görcsölni és izgulni, az élet így is, úgy is történik, ha szétstresszelem magam, meg ha nem is. Szóval ha úgy vesszük, ez lesz az újévi fogadalmam: slow.