miféle szégyenteljes és gyalázatos dolog, ugye, hogy egy pénteki esemény után, melyet tudvalevőleg, mindig és kivétel nélkül fertelmes, dagonyázós ivászat követ, már a hétfői napon reklamálni a cikkért?

miféle embertelen hozzállás ez kérem?

szóval a bűntudat egyik mocsarából a másikba mászva igyekszem a valagsok munkám, a finn órám, és a tél végén kifulladófélben lévő vitamin- és tápanyagraktáram igényeit félretéve megszülni azt a kurva szöveget.

és persze semmi ihletem nincs. érdekes, hogy a szövegeket csak akkor kezdem el szeretni, amikor végre készen vannak. addig meg nyűg...