eztuán egy órával elindultam a blahára, amiből az lett, hogy az uw-ban kötöttem ki újfent, ahol magamba injektáltam némi sört, csak hogy nehogy baj legyen. aztán a buszon azt énekeltük, hogy vagina in the sky. aztán pedig ezt és ezt. és persze üvöltöttük, hogy pina. ezután kishíján odahugyoztam a rendőrkapitányság elé, amit csak azért nem tettem meg, mert a pasim rosszallását fejezte ki, hogy nehogymá ne bírd ki bentig, mert egy kibaszott hölgy vagyok, azért. aztán a személyes belongingjaimat meg betettem a backstage-be, merthogy ilyen menőségeket is lehet csinálni, ha az ember rokksztárné. aztán olyan is volt, hogy - mint megtudtam - a minap rontópálkodtam, és emiatt földalábújhatnékom lett, szóval kurvagyorsan inni kezdtem, hogy legalább ne érezzem magam egy rakás szerencsétlenségnek. ami végül annyira jól sikerült, hogy megint narancssárgát hánytam. pedig nem is ettem semmi narancssárgát. és nem, kevertet sem ittam. a lábamon aligaligalig, aztán képszakadás.

utózmányok:
hiába volt a backstage óvó, ölelő karja, mégis olyan kurva ügyes voltam, hogy megint elhagytam a pénztárcám, s vele a személyit, lakcímkártyát, bankkártyát, szépkártyát, tesco utalványt, olvasójegyet, finánckártyát, 50%-os utazási kedvezményes papírt, (ikea, dm, rossmann, libri, alexandra, osiris kedvezményes kártyát), magyarán a fél életem. De az élet szép, és jó a karmám, és imába foglalom M. Nóra nevét (aki nem a norkaanyó, pedig akár ő is lehetne), amiért volt olyan kedves, hogy megkeresett fácsén, hogy visszaadná a mindenem. ezútan is köszcsike. fate in humanity restored!

konklúzió: soha többet nem iszom*

*jövő hétig péntekig.