Vannak azok a napok,amikor csak simán szar kedved van. Különösebb ok nélkül, egyszerűen csak bal lábbal kelsz fel. Még ha a világ legszebb mosolyú férfija mellől is,de valahogy mégsem úgy, ahogy kéne,és ettől az egész nap indokolatlanul nyomott lesz. Mit is lehet ilyenkor tenni?

Először is a lehető legkevesebbet beszélni, mert úgyis csak panaszkodni tudnál és/vagy a körülötted lévőket megbántani. Amennyiben lehetőség van rá, persze egyáltalán nem szocializálódni a legjobb döntés ilyenkor, mert nem csak megbántani, de megsértődni is kiválóan lehet ebben a lelki állapotban. Félszavakra, félreérthető vagy éppen csak félreérteni akart gesztusokra, tulajdonképpen bármire. Igazából, ha ilyen reggelre ébredünk, a legeslegjobb, amit tehetünk, bezárkózni, fejre húzni a takarót, és fal felé fordulva sírni/duzzogni/párnába ordítani lenne, vérmérséklettől függően szabadon választhatóan. Erre azonban általában esély sincs, a társadalom és a kötelességek várnak. Életünk legjavát adó szociális hálónk ilyenkor gyötrelmes köteléknek tűnik.

Muszáj tehát valami működőképes tervvel előállni, amivel elviselhetővé lehet tenni a efféle napokat önmagunk és környezetünk számára. Kénytelenek vagyunk orrunk alatt elmormogott kurvaanyádokkal megpróbálni túlélni a napot, a lehető legcsekélyebb maradandó kárt okozva kapcsolatainkban. Erőltetett mosoly,ne szólj hozzám, kérlek, szar kedvem van figyelmeztetések és önreflexió. Tudatában lenni önmagunk házsártosságának önmagában félig megoldja a helyzetet, már csak némi önkontroll szükségeltetik, hogy ne másokra projektáljuk a bennünk lévő feszültséget. És persze gigászi türelem,mellyel kivárjuk a nap végét. Amikor aztán végre hazaérve, cipőt a lábról lerúgva, a zuhany alatt a forró gőzbe sóhajthatjuk lelkünk minden gondját-búját. Ami adott esetben lehet éppen csak egy kényelmetlen matrac, egy rossz alvásfázisban megszólaló ébresztő, elmaradt orgazmus vagy egy soha el nem jövő,folyton várt előléptetés. Puha pizsamába bújva egy ízletes whisky elkortyolása is enyhülést nyújthat viharverte idegeinknek. De csak óvatosan, nehogy a túlzásba vigyük az önengesztelést. A másnapos fejfájás és gyomorbántalmak is igen jó előidézői a fent taglalt lelki tünetegyüttesnek, és akkor kezdődik minden elölről.

Úgyhogy én most lefekszem. Whiskey nélkül.