egy magamfajta tróger asszonynépnek nagyon nehezére esik elengedni a kanomat vedelni nélkülem, no nem holmi féltékenység okán, vagy anyagiaskodásért, hanem mert magam is majd megveszek egy jó jamming/uw/legenda, akármi is legyen a hely, a jéggyöngyöző üveg látványáért, a benne hablötygő aranysárga nedűért, nem beszélve a lelkemnek oly otthonos kocsmahangulatról. szóval amikor kilépett az ajtón, és búskomoran búcsúztam a szeszfűtteség gondolatától, egyszerre lemondva a szexfűtteségről is, nem gondoltam volna, hogy ez az este mégiscsak romantikusszerelmetesen fog telni. aztán találtam ezt, ezt és végül ezt.
szóval most az lesz, hogy elbújok, behunyom a szemem, és azt képzelem, hogy ott vagyok, és a sóhideg északi víz nyalja a bőröm.