dagad  a fasz, na meg a májam.

már kedd este el kellett kezdeni a május elsejei lumpolást, hogy igazán megünnepelődhessék a munka ünnepe. a napom már önmagában egy vicc volt, az egész napon átívelő időzavar, aminek következtében kezem-lábam szanaszét, észvesztve rohanni abban a hitben, hogy késésben vagyok, majd este rájönni, hogy valójában egy órával kevesebb van, mint amit hittem, és ülni a folyosón tétlenül a finn óra előtt... hogy úgy mondjam megfizethetetlen érzés. 9 fele érkeztem a ligetbe, és rövidesen konstatáltam, hogy nem vagyok egyedül az ámokfutással, nagyjából 11 volt, mire mindenkit sikerült megtalálni, összeszedni, kikukázni az eltévelyedésből. miután az összes 14.kerületi szúnyogot jóllakattuk a pucér, bokorban pisilő seggünkkel, elfogyott az összes pia, és a közvilágítás is alábbhagyott, onnan át kocsmába, mert nehogy már haza, ha másnap nem kell robotolni, hát persze, hogy hajnal négyig, az első vonatig, onnan persze, hogy spontán házibuli, persze, hogy még több sör a restiből, majd reggelig ivás otthon. az ébredést az a lélekmelengető felfeldezés követte, hogy nyoma se volt másnapnak, mi több, még mindig részeg voltam! ennek örömére folytattuk az ivást, egészen addig, amíg este 8-kor szépen elnyomott az álom, és legközelebb már csak arra ébredtem, hogy reggel van, émelygek és fáj a fejem, és menni kell dolgozni.

szép lesz ez a nap, érzem.