Régen úgy szerettem a karácsonyt. Az ideát még most is. Talán épp emiatt, emiatt az ábrándos, aranyló és csillámos álomkép miatt érzem a valóságot olyan kiábrándítóan hūvösnek és elmondhatatlanul szomorúnak.
Vagy csak mert mentális promblémákkal küzdök és szabadságon van a pszichològusom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
