úgy döntöttem, hogy beteg leszek, nehogy hirtelen felindulásból fel találjak mondani a hivatalban faszkivan okból kifolyólag. amióta itthon vagyok (másfél napja), kidühöngtem magam, kipihentem magam, beszélő kutyák csodacsontját néztem, hajat festettem, szőrtelenítettem, arcpakoltam, bevásároltam, főztem, mosogattam, családi csevegtem, szexeltem, aludtam még, most pedig unatkozom.

ma van a tavasz első napja. szóval kibasztam az ablakot sarokig, szívd fel begyem a sok tavaszt címszóval. hát bazmeg nem egyből bejött egy kurvanagy darázs, amitől a sarokba bújva reszketve rettegtem, majd mire rászántam magam, hogy akkor én most aztán páratlan bátorságról teszek tanubizonyságot és megölöm, az a kis geci éppen akkor slisszolt ki az ablakrésen.

és persze végül de nem utolsó sorban, ha már tavasz, akkor ugye törvényszerű, hogy a barlangos testek is dagadnak. reggel full felhúzva hoppon maradni olyan prózai okokból kifolyólag, hogy van akinek viszont menni kell dolgozni, na az nem jó.

és mindezek ellenére vagy lehet, h éppen mindezekből kifolyólag ilyen kedvem van: a valaha íródott legslágerebb legnyárabb muzséka.